Magyarországon közel másfél millió kutya él és több tízezerre tehető a kóbor állatok szá­ma. Mi, állatbarátok a kutyákat az ember társának tartjuk, amely kapcsolat évezredek óta kialakult. Sorsukért felelősséggel tartozunk és fontos, hogy erre figyelmeztessük a környezetünkben élő embertársainkat is. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta jelentősen megszaporodtak az állatvédelemre vonatkozó jogszabályok, melyek olykor súlyos szankciók kilátásba helyezésével igyekeznek a renitens állattartót vagy az állatbántalmazást elkövető személyeket a jogkövető magatartásra rászorítani.

A jelenleg hatályos szabályozás egészét áthatja a „jó gazda gondosságának” vezérelve, mely megköveteli az állattar­tótól, hogy mindenkor figyelembe vegye azt a tényt, hogy az állatok érezni, szenvedni, örülni képes élőlények, és ennek megfelelő körülmények között tartsa őket. Eszerint az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni, azok kialakítása során tekintettel lenni korára, nemére és élettani állapotára.

A jó gazda gondossága az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelelő életkörülményeket biztosítson, és tartási, takarmányozási igényeit kielégítse (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet), valamint a mozgás lehetőségének biztosítása.

Az állat igényeinek megfelelő mozgástér biztosítása kiemelten fontos követelmény a kutyatartás során. A kikötve tartás, valamint az állandó kennelben tartás káros az állat szocializációja szempontjából, ugyanis nemcsak megfosztja a kutyát attól a lehetőségtől, hogy megfelelőképpen beilleszkedjen az emberi és fajtársi környe­zetbe, de adott esetben a csekély mozgástér miatti monoton módon ismételt moz­gások akár szervi elváltozásokhoz, egészségügyi károsodásokhoz is vezethetnek. A kutya számára biztosítani kell a rendszeres és megfelelő társas viselkedés lehe­tőségét fajtársai, valamint emberek között, mely különösen elvárt a fiatal, növen­dék kutyák esetében.

A táplálékot az adott fajtának, az egyed korának és élettani állapotának megfelelő összetételben, mennyiségben, az életkorához és élettani állapotához leginkább alkal­mazkodó időközönként kell biztosítani. Általános követelmény, hogy az állat számára a táplálékot és az ivóvizet higiénikus formában adjuk, az ne legyen szennyezett, vala­mint az itatásnál figyeljünk, hogy ivóvíz minőségű folyadékhoz jusson az állat. 

Az állattartó mindenkor gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről. Attól függetlenül, hogy kutyánkat lakásban vagy a kertben tartjuk, a tartási feltételek kialakításánál mindig figyelemmel kell lennünk arra, hogy az állatok tartá­si helyén a környezeti viszonyok megfeleljenek azok szükségleteinek, valamint, hogy a tartási helyük úgy legyen kialakítva, hogy az ne okozhasson sérülést számukra. Kerülni kell, például, azokat a berendezési tárgyakat, melyekbe a kutya beszorulhat, amelyek sérülést, mérgezést, vagy más egészségkárosodást okozhatnak. Elhelyezéskor biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását, mely jogszabályi előírás egyaránt vonatkozik az azonos és különböző fajhoz tar­tozó egyedekre is.

Különböző fajhoz tartozó állatok (pl. kutya és macska) csak akkor tart­hatók együtt, ha az állatok egymás testi épségét nem veszélyeztetik, az együtt-tartás idegi megterhelést egyik fajhoz tartozó egyed számára sem okoz, továbbá, ha minden egyed rendelkezik olyan tartózkodási hellyel, ahol zavarás nélkül táplálkozhat és pihenhet.

Az agresszív viselkedésű állatokat tilos más állatokkal együtt tartani. Amennyiben azonos ivarú kutyákat tartunk otthon és azok potenciális veszélyt jelentenek egymás­ra, illetve a környezetükre, gondoskodni kell az állatok elkülönítéséről. A csopor­tosan tartott állatok esetében a tartási helyet úgy kell kialakítani, hogy mindegyik egyed versengés és agresszió nélkül egy időben hozzáférjen az etető-, itató-, pihenő-, és búvóhelyhez. Fontos továbbá, hogy az elhelyezéskor figyelmet fordítsunk arra is, hogy az állatot ne tartsuk állandó fényben, sötétségben vagy zajban.

A kutyát úgy kell tartani, hogy az lehetővé tegye természetes viselkedését, ugyanak­kor a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségte­lenül ne zavarja. A kutyatartás során nem csak kedvencünkre és annak jóllétére kell figyelmet fordítanunk, hanem a társadalmi együttélés kölcsönösen kötelező szabályai szerint embertársainkra is.

Ha kutyát vásárolunk vagy fogadunk örökbe, mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy egy fajta vajon mennyire alkalmas arra, hogy lakóközösségben éljen?

Tilos kistestű ebet 10 m2-nél, közepes testű ebet 15 m2-nél, nagy testű ebet 20 m2-nél kisebb területen tartósan tartani, valamint a tartósan csoportosan tartott ebek esetén számukra egyedenként legalább 6 m2 akadálytalanul használható területet kell bizto­sítani (nem minősül csoportos tartásnak a szuka együtt tartása a kölykeivel, azok hat­hetes koráig, a kutyakölyköket azonban nyolchetes korukig any­jukkal kell tartani). Ezek az előírások jelenleg nem vonatkoznak az állatmenhelyekre, illetve a hatósági megfigyelés alá vont ebekre.

Lényeges, hogy amikor lakásunkba kutyát választunk, a fentiekre mindig legyünk figyelemmel, azonban az előírt alapterület biz­tosítása esetén sem lehet mellőzni a napi többszöri sétát, biztosítva ezzel a szabad mozgás és a társas viselkedés lehetőségét.

Az időjárás viszontagságaival szemben a szabadban tartott kutyánk számára biztosítsunk olyan helyet, ahova be tud vackolni. Ideális megoldás egy szigetelt kutya­ház, melyet érdemes magasabb alapzatra helyezni, hogy a csapadékvíz ne folyhasson be a házba, illetve az ne tudjon átnedvesedni, valamint a házat megfelelően szigeteljük, és szereljük fel „ajtóval”, mely védi az állatot a széltől. A hosszú szőrű fajtáknak a tél általában nem jelent különösebb megterhelést, azonban a rövid szőrűek megfelelően szigetelt kutyaház nélkül nem tarthatók kint, és ha a hőmérséklet huzamosabb ideig fagypont alatt marad, érdemes őket fagymentes helyre beengedni éjszakára. A napi táplálékadagot télen érdemes megemelni, vagy magasabb energiatartalmú tápra váltani. Az ivóvizet cseréljük több­ször naponta, nehogy befagyjon. Télen az udvart lehetőség szerint homokkal, fűrészporral, hamuval szórjuk le, ugyanis az nem marja ki a kutyák talpát, mint az utcán a síkosság mentesítésre használt útszóró só. 

Ahogy a nagy hideg, úgy a nagy meleg is fokozott veszélyt jelenthet kedvenceinkre, ha nem készülünk fel rá kellőképpen. A nyári melegben biztosítsunk kutyánknak a szökést megakadályozó kerítéssel körülvett kertben olyan árnyékos helyet, ahová elhúzódhat a tűző nap elől, a házát is tegyük olyan helyre, ahol nem melegszik fel, valamint mindig álljon rendelkezésére meg­felelő mennyiségű és minőségű tiszta ivóvíz. Amennyiben lehetőségünk van rá, a sétáltatást reggel, valamint este a hűvösebb időszakokban végezzük. A nyári idő­szakban kutyánkat soha ne hagyjuk az autóban, még akkor sem, ha csak 1–2 perces dolgunk akad!

Az állattartónak gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de leg­alább napi egyszeri ellenőrzéséről. A jogszabály a kötelezettség minimumát írja elő, és azt szolgálja, hogy hosszabb ideig ne maradhassanak az állatok felügyelet, étel, ivóvíz, menedék, szükség esetén állatorvosi ellátás nélkül (ez különösen fontos lehet, például, telepi őrkutyák esetében). Természetesen az időjárási körülmények nagyban befolyásolják a szükséges ellenőrzés gyakoriságát, ennek megfelelően melegben, illetve hideg idő esetén is többször kell ellenőrizni az állattartás körülményeit.

Az előzőeken túlmenően az állattartó gondoskodni köteles az állat szakszerű gon­dozásáról. A szakszerű és jogkövető gondozás fogalomkörébe esik kutya esetén a mikrochippel történő egyedi megjelölése, valamint az eb életkorának megfe­lelő veszettség elleni oltás megléte, és féreghajtó szerrel törté­nő kezelése. 

2013. január 1-jétől minden 4 hónaposnál idősebb eb csak bőr alá ültetett mikrochippel megjelölve tartható. A megjelölés – kortól függetlenül – az ebek forgalmazásakor, illetve tulajdonjoguk más módon történő átruházásakor szintén kötelező, mely előírás betartását az arra jogosult állat-egészségügyi hatóságok ellenőrizhetik. Az állat örökbefogadóját terheli a megjelölés költsége az állatmenhelyről, ebrendé­szeti telepről, állatvédelmi szervezettől örökbefogadott eb esetén. A mikrochippel megjelölt eb tulajdonosának, tartási helyének megváltozása, vagy az állat elpusztulása esetén az eb tartója az adatváltozást 8 napon belül köteles a szolgál­tató állatorvossal az országos elektronikus eb-adatbázisban regisztráltatni. Az adatbá­zisba történő regisztráció, valamint az adatbázisban regisztrált eb adatának megválto­zása miatt történő adatmódosítás díjmentes. 

Ezen túlmenően nem kötelező ugyan, de indokolt az egyéb fertőző betegségek elleni védőoltások beadatása is, melyekkel számos, gyakran előforduló megbetegedés megelőzhető. 

Az ebtartó köteles minden három hónaposnál idősebb ebet veszettség ellen beoltatni az alábbiak szerint:

• a három hónapos kort elérteket 30 napon belül,
• az első oltást követően 6 hónapon belül, ezt követően pedig évente. 

A veszettség ellen történő immunizálás során az ebet széles spektrumú féreghajtó szerrel is kezelni kell. 

Veszettség ellen csak mikrochippel ellátott kutya oltható. Ha a kutya nem kapja meg az életkorának megfelelően előírt veszettség elleni védőoltást, akkor az állat­védelmi hatóság, adott esetben szankció kiszabása mellett, elrendelheti a kutya ható­sági megfigyelését, beoltatását, valamint, amennyiben még nem történt meg, a mik­rochip beültetését.

Az oltási könyvet meg kell őrizni, sétáltatásnál a kutya kísérője köteles azt magánál tartani, illetve tulajdon-átruházás esetén az új tulajdonosnak azt át kell adni. Az oltási könyv megrongálódása, elvesztése esetén az oltást végző állatorvostól 8 napon belül az oltási könyv pótlását kell kérni. 

Az eb tartójának meg kell akadályozni azon ebek szaporodását, amelyek örökletes elváltozásban szenvednek. Ennek legjobb módja az ivartalanítás. 

Az ebek vezetéséhez használt eszközöknek az állatra történő rögzítésére nyakörv vagy hám használható oly módon, hogy az az állat testi épségét, egészségét ne veszélyeztes­se. A kutya testalkatának és méreteinek megfelelő nyakörvet, hámot válasszunk, az ne legyen túl vékony. Belterület közterületén – kivéve az ebek futtatására kije­lölt területet – ebet csak pórázon lehet vezetni, valamint közterületen ebet csak olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken tartására képes. E körben fontos megjegyezni, hogy legyen a kutyánk bármilyen jól nevelt és szó­fogadó, az állatvédelmi jogszabályok a póráz használatát közterületen kötelezővé teszik, melynek be nem tartása szankciót vonhat maga után.

Közterületen az eb tulajdonosának biztosítania kell továbbá, hogy az eb sem más állatot, sem embert harapásával ne veszélyeztethessen. 

Felhasznált irodalom: Kutyakötelesség. Útmutató a felelős kutyatartás jogszabályi előírásaihoz. Kiadó: Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH). ISBN 978-963-89968-9-3. 2., javított kiadás. Budapest, 2020.

Fontosabb jogszabályok:

• az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény,
• a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II.26.)

Korm. rendelet,

• a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény,
• a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint az állatorvosi szolgáltatói tevékenység

végzéséről szóló 2012. évi CXXVII. törvény,

• a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási

rendszerről szóló 2012. évi II. törvény,

• a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény,
• az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII.31.) Korm. rendelet,
• a veszettség elleni védekezés részletes szabályairól szóló 164/2008. (XII.20.) FVM rendelet.

(A jogszabályok teljes terjedelemben elérhetők a nemzeti jogszabálytárban:

http://njt.hu/)

(Csillag-Mihalina Beáta Marianna)

kurátor

Folytatjuk!